Társastáborban voltam (1.rész)

Megérkezem

A tábor Izményben, a Mecsek lábánál fekvő zsákfaluban van, ennek megfelelően csendes a környék. Az előzetes információk szerint harmincegynéhány fővel, öt napon át tartó maratoni társasjátékozás várható kiéhezett társasozókkal.

Bonyhádig semmi különös nem történt, végigrepesztettem az autópályán, majd a hatos úton haladtam, majd pár hét múlva derül ki, hogy a hatoson mérő rendőrök elkaptak-e. A bonyhádi Tesco aznap nagy bevételt könyvelhetett el, mivel a táborba igyekvők közül többen is itt álltak meg ebédelni, illetve a legszükségesebbeket beszerezni, többek között én is itt ebédeltem, meg vettem egy-két dolgot, amit persze otthon hagytam.

A Bonyhádról tovább vezető úton csak egy helyen tévedtem el, de ott viszont mindjárt kétszer. Először túlmentem a kereszteződésen, ahol le kellett volna hajtani, majd, amikor 10 kilométerrel később már kezdett gyanússá válni a dolog, megálltam és megnéztem a térképet. A kartográfiai konzultáció után visszafordultam, és ezúttal a másik irányból közelítve, ismét teljes gázzal egyenesen keresztül hajtottam a kereszteződésen, hiszen ennél biztosan többet jöttem a rossz irányba. Amikor a bonyhádi Tescohoz érkeztem, ahol úgy 20 perccel azelőtt ebédeltem, világossá vált, hogy ez megint nem nyert. Harmadikra viszont már sikerült a dolog. A faluba vezető út aszfaltozva volt, ez máris pozitív meglepetésként ért, annyira, hogy egy pillanatra azt hittem, hogy megint eltévedtem. Végig a szegény ember GPS-ére, a google mapsre hallgattam, ami utólag jó ötletnek bizonyult, amikor megtudtam, hogy a GPS többeket a mezőn át vezetett a faluba. 100 méter múlva forduljon balra, a kukoricamezőre, majd haladjon egyenesen 300 métert, vagy ameddig a felfüggesztés bírja, ön megérkezett úti céljához.

Az udvar végében a pajta

A főépület

Az udvar és a medence

Az első partik

A megérkezés után felnyitottam a csomagtartót, ahonnan máris kirepült egy doboz. Összeszedtem mindent bevittem az ebédlőbe, ahol már magas tornyokban álltak a játékok. Ez csak a központi asztal volt, ezen kívül még más asztalokon is kezdtek nőni a dobozok az ég felé.

A társastorony egyik fele

A társastorony másik fele

Alig telt el 15 perc, máris egy 7 Wonders partiban találtam magam 5 másik emberrel, három tapasztalt, és két kezdő, akiknek egy gyors szabálymagyarázattal kezdődött a játék. Ennek ellenére gyorsan lejátszottuk a partit, ami nekem kicsit rendhagyónak tűnt, ugyanis a második korszak közepéig úgy tűnt, hogy senki sem gyűjti a zöld technológialapokat. Ez aztán a harmadik korszakra megváltozott, de senki sem gyűjtött egy teljes sornál sokkal többet. A végelszámolásban holtversenyes második helyre beértem, amit a tie-breaker harmadik helyre módosított, tehát maradjunk annyiban, hogy holtversenyes második. A meleg miatt a kezdeti társasjáték-lendület alább hagyott, és egy kis lehűlés következett a medencében. Időközben napvilágot látott az az információ is, hogy mivel jórészt felnőttekről van szó, a szokásos 8-12-18 órás étkezések egy órával el lettek csúsztatva, mivel képtelenek leszünk a reggelihez felkelni.

Komolyabb ellenállás kifejtése nélkül hagytam magam rábeszélni egy El Grande partira. Itt is volt olyan játékos, aki még nem ismerte, szerencsére nem túl bonyolult a szabály, így ezen az akadályon gyorsan túlestünk. Az első kiértékelésig 4 bábut sikerült a pályára raknom, ezt is úgy, hogy a kezdésnek kapott 2 kockámat is elvesztettem. Az első kiértékelés eredménye: totál utolsó, azzal fűszerezve, hogy a játék végén esetleg az utolsó előtti helyért még harcban lehetek. A második kiértékelésig sikerült már az előttem felhalmozódó caballerokból néhányat felrakni, és elkezdtem a 4 győzelmi pontot adó területekre koncentrálni, mivel egyetlen kiértékelés sem jött még fel akkor, ami azokra a területekre hatott volna. A harmadik harmadban aztán beindult a dolog, kétszer is kijött a négyeseket kiértékelő lap, mindkétszer el is tudtam vinni (gondolom a többiek szánalomból hagyták bent, nem jelentettem veszélyt rájuk, inkább a vezető hármas egymás akadályozására koncentrált), az elsőnél én nyertem az összes négyest, a másodiknál az egyikben második helyre szorultam. A harmadik kiértékelés végén sikerült egy az első helyezettől csak 6 pontra lemaradt harmadik helyet szereznem, ami a játék első harmada alapján nem tűnt túl esélyesnek.

Az utolsó kiértékelési kör előtt: 
a kékekkel kúszok felfele

Ami nyomja a lelkemet

Én már korábban tudtam róla, hogy társastábor-veterán pólók lesznek kiosztva, és ez meg is történt vacsora közben. Azt is tudtam, hogy én nem fogok kapni, mivel tavaly nem voltam ott a táborban. Az osztás után jeleztem, de most ismét leírom, hogy ez ellen a döntés ellen mindenképpen fellebbezek, és ha kell, a legfelsőbb bíróságig viszem a dolgot! Történt ugyanis, hogy tavaly április magasságában hallottam először a táborról, akkor még hivatalos bejelentés nélkül. Azonnal jeleztem, hogy én aztán biztosan jövök. Csakhogy pár hónappal később kiderült, a tábor augusztus első hetében lesz, amikor sajnos foglalkozási ártalom miatt nem tudok szabadságot kivenni. Tehát ártatlan vagyok, én akartam jönni. Már akkor akartam, amikor mások még azt sem tudták, hogy lesz tábor. Na mindegy, az a tudat azért némileg kárpótol, hogy a tábor idei időpontja a tavalyi fiaskó után már úgy lett kialakítva, hogy nekem is megfeleljen. :)

A vesszőfutás: 1. rész

Még az első nap fontosnak éreztem tisztázni, hogy én addig nem megyek el a táborból, amíg egy Galaxis Roncsderbi partit nem hozunk össze. Már az első nap estére lehetett volna egy időpont, de nem találtunk elegendő embert. Sebaj, majd holnap, gondoltam, hosszú még a tábor. Próbálkoztam még az este folyamán bátor mazochistákat toborozni egy esetleges következő napi roncsderbihez, de egyelőre falakba ütköztem.

Az éjszaka

Vacsora után egy Fortune and Glory következett, nem játszottam még soha vele, de ki akartam próbálni, mivel valamiért vonzódom a nagyméretű dobozokhoz. Hangulatban mindenképpen tízből tíz pontot adnék neki, mégis alapvetően egy kockajáték, taktika és stratégia legkisebb nyomát sem sikerült felfedeznem. Azt persze mindenképpen kijelentem, hogy egy olyan játék, melynek tematikája okkult + náci, az bármiért kárpótol. A játék mechanikája kicsit az Elder Signra emlékeztet, küldetéseket kell megoldani kockadobások segítségével. Lehet kooperatív vagy kompetitív módban is játszani, mi a kompetitív mellett döntöttünk, ez az én szempontomból jó döntésnek bizonyult, ugyanis megnyertem a partit, elsőként szereztem meg a szükséges 15 győzelmi pontot és értem haza kiinduló városomba. Ehhez kellett viszont némi szerencse is, ha nem tudom megakadályozni egy másik játékos akcióját egy jól időzített lappal, akkor ő nyert volna.

A középjáték: még kevés
győzelmi ponttal

A középjáték a tábla másik
felén

Fél tizenkettőkor egy Mascarade került elő, ami egy hihetetlenül perverz játék. Már a Citadels is kopogtat ezen az ajtón, de ez a játék még rátesz erre egy (vagy tíz) lapáttal. Mindenki kap egy szerepkártyát, amit a játék elején mindenki megnézhet és megpróbálja memorizálni. Miután mindenki megnézte egymás lapjait, arccal lefele kell fordítani, és senki sem nézheti meg a lapokat, még a sajátját sem. Nálam itt kezdődtek a bajok, már a sajátomra sem teljesen emlékeztem, és ekkor kellett volna még 10 másik játékosét is tudnom. Ezek után jött csak a hab a tortára, amikor ezeket a lapokat egymással elkezdjük cserélgetni – vagy nem. Egy lehetséges akció, amikor réd kerül a sor, hogy megfogod a saját és egy ellenfeled lapját, és az asztal alatt kicsit kevergetve az egyiket megtartod, a másikat visszaadod az eredeti tulajdonosának. Csak az tudja, hogy történt-e csere, aki a cserét kezdeményezte, így, ha bármilyen fogalmam maradt volna a többi játékos szerepéről, legkésőbb a harmadik cserénél elveszett a fonal. A második lehetséges akció, hogy megnézem a saját lapomat, ha netán elcserélte velem valaki, vagy olyan béna vagyok, hogy elfelejtettem. A harmadik akció pedig, hogy bejelentem, hogy én melyik szereplő vagyok. Ha valaki az asztalnál úgy gondolja, hogy én nem az vagyok, akinek mondom magam, akkor vétózhat. Ha nem volt vétó, akkor mindenki elhitte, amit állítottam, és nem kell felfednem a lapomat, viszont megkapom a bejelentett szerepért járó bónuszt (általában győzelmi pontok, vagy a győzelemhez valamilyen módon hozzá segítő dolgok). Ha volt vétó, akkor én, és minden vétózó felfedi a lapját. Akinél a kérdéses szerep van, megkapja a bónuszt, a többiek viszont győzelmi pontot vesztenek. Esélyem lett volna nyerni, de totális káosz volt minden kör, fogalmam sem volt ki kicsoda, no meg, hogy én ki a fene vagyok. Mindent összevetve egy remek parti játék, pörgős, és folyamatosan lehet röhögni. Valószínűleg sokat segített a játék amúgy is kiváló hangulatán az is, hogy éjfél körül játszottuk, amikor már a koncentráció és a memória is mélyponton volt mindenkinél. Kicsit olyan volt egyébként a dolog, mintha mezítláb mászkáltam volna egy sünökkel kirakott úton.

Éjfél után még belevágtunk egy Last Night on Earth-be, ezzel sem játszottam még korábban, de mivel zombis, nem tudtam ellenállni. Igazi klasszikus, túlélős, felszerelés után kutatós, harcot inkább elkerülős zombis játék, nekem kicsit tizenkettő egy tucat, de a hangulat itt is megvolt természetesen. Igazán az dobta fel a játékot, hogy a zombikat nem a gép, hanem játékosok irányítják az emberek ellen. Fél négy körül fejeztük be, és nem sikerült az emberiségnek még egy napot nyernünk, tényleg ez lett az utolsó éjszaka a földön, a túlélők csúfos vereséget szenvedtek, ami részben annak tudható be, hogy a scenario szerint valami komoly táplálkozási szakértőket fogadhattak fel a zombik, mivel a céljuk nem az emberek (agyak) üldözése volt, hanem az épületek lerombolása. 

A zombik diadala teljes

Az első nap összefoglalója

Két olyan játékkal játszottam, amely a személyes 20-as toplistámon szerepel:

• 7 Wonders - TOP 6
• El Grande - TOP 17

Három olyan játékkal játszottam, amellyel még soha:

• Fortune and Glory - The Cliffhanger Game
• Mascarade
• Last Night on Earth