Megérkezem
A tábor
Izményben, a Mecsek lábánál fekvő zsákfaluban van, ennek megfelelően csendes a
környék. Az előzetes információk szerint harmincegynéhány fővel, öt napon át
tartó maratoni társasjátékozás várható kiéhezett társasozókkal.
Bonyhádig semmi
különös nem történt, végigrepesztettem az autópályán, majd a hatos úton
haladtam, majd pár hét múlva derül ki, hogy a hatoson mérő rendőrök elkaptak-e.
A bonyhádi Tesco aznap nagy bevételt könyvelhetett el, mivel a táborba igyekvők
közül többen is itt álltak meg ebédelni, illetve a legszükségesebbeket
beszerezni, többek között én is itt ebédeltem, meg vettem egy-két dolgot, amit
persze otthon hagytam.
A Bonyhádról
tovább vezető úton csak egy helyen tévedtem el, de ott viszont mindjárt kétszer.
Először túlmentem a kereszteződésen, ahol le kellett volna hajtani, majd,
amikor 10 kilométerrel később már kezdett gyanússá válni a dolog, megálltam és
megnéztem a térképet. A kartográfiai konzultáció után visszafordultam, és
ezúttal a másik irányból közelítve, ismét teljes gázzal egyenesen keresztül
hajtottam a kereszteződésen, hiszen ennél biztosan többet jöttem a rossz
irányba. Amikor a bonyhádi Tescohoz érkeztem, ahol úgy 20 perccel azelőtt
ebédeltem, világossá vált, hogy ez megint nem nyert. Harmadikra viszont már
sikerült a dolog. A faluba vezető út aszfaltozva volt, ez máris pozitív
meglepetésként ért, annyira, hogy egy pillanatra azt hittem, hogy megint
eltévedtem. Végig a szegény ember GPS-ére, a google mapsre hallgattam, ami
utólag jó ötletnek bizonyult, amikor megtudtam, hogy a GPS többeket a mezőn át
vezetett a faluba. 100 méter múlva forduljon balra, a kukoricamezőre, majd
haladjon egyenesen 300 métert, vagy ameddig a felfüggesztés bírja, ön
megérkezett úti céljához.
A megérkezés után
felnyitottam a csomagtartót, ahonnan máris kirepült egy doboz. Összeszedtem
mindent bevittem az ebédlőbe, ahol már magas tornyokban álltak a játékok. Ez csak a központi asztal volt, ezen kívül még más asztalokon is kezdtek nőni a dobozok az ég felé.
A társastorony egyik fele |
A társastorony másik fele |
Alig telt el 15
perc, máris egy 7 Wonders partiban találtam magam 5 másik emberrel, három tapasztalt,
és két kezdő, akiknek egy gyors szabálymagyarázattal kezdődött a játék. Ennek
ellenére gyorsan lejátszottuk a partit, ami nekem kicsit rendhagyónak tűnt,
ugyanis a második korszak közepéig úgy tűnt, hogy senki sem gyűjti a zöld
technológialapokat. Ez aztán a harmadik korszakra megváltozott, de senki sem
gyűjtött egy teljes sornál sokkal többet. A végelszámolásban holtversenyes
második helyre beértem, amit a tie-breaker harmadik helyre módosított, tehát
maradjunk annyiban, hogy holtversenyes második. A meleg miatt a kezdeti
társasjáték-lendület alább hagyott, és egy kis lehűlés következett a
medencében. Időközben napvilágot
látott az az információ is, hogy mivel jórészt felnőttekről van szó, a szokásos
8-12-18 órás étkezések egy órával el lettek csúsztatva, mivel képtelenek
leszünk a reggelihez felkelni.
Komolyabb
ellenállás kifejtése nélkül hagytam magam rábeszélni egy El Grande partira. Itt is volt olyan játékos, aki még nem ismerte, szerencsére nem túl bonyolult a szabály, így ezen az akadályon gyorsan túlestünk. Az
első kiértékelésig 4 bábut sikerült a pályára raknom, ezt is úgy, hogy a
kezdésnek kapott 2 kockámat is elvesztettem. Az első kiértékelés eredménye:
totál utolsó, azzal fűszerezve, hogy a játék végén esetleg az utolsó előtti
helyért még harcban lehetek. A második kiértékelésig sikerült már az előttem
felhalmozódó caballerokból néhányat felrakni, és elkezdtem a 4 győzelmi pontot
adó területekre koncentrálni, mivel egyetlen kiértékelés sem jött még fel
akkor, ami azokra a területekre hatott volna. A harmadik harmadban aztán
beindult a dolog, kétszer is kijött a négyeseket kiértékelő lap, mindkétszer el
is tudtam vinni (gondolom a többiek szánalomból hagyták bent, nem jelentettem
veszélyt rájuk, inkább a vezető hármas egymás akadályozására koncentrált), az
elsőnél én nyertem az összes négyest, a másodiknál az egyikben második helyre
szorultam. A harmadik kiértékelés végén sikerült egy az első helyezettől csak 6
pontra lemaradt harmadik helyet szereznem, ami a játék első harmada alapján nem
tűnt túl esélyesnek.
Az utolsó kiértékelési kör előtt: a kékekkel kúszok felfele |
Ami nyomja a lelkemet
Én már korábban tudtam róla, hogy társastábor-veterán pólók lesznek kiosztva, és ez meg is történt vacsora közben. Azt is tudtam, hogy én nem fogok kapni, mivel tavaly nem voltam ott a táborban. Az osztás után jeleztem, de most ismét leírom, hogy ez ellen a döntés ellen mindenképpen fellebbezek, és ha kell, a legfelsőbb bíróságig viszem a dolgot! Történt ugyanis, hogy tavaly április magasságában hallottam először a táborról, akkor még hivatalos bejelentés nélkül. Azonnal jeleztem, hogy én aztán biztosan jövök. Csakhogy pár hónappal később kiderült, a tábor augusztus első hetében lesz, amikor sajnos foglalkozási ártalom miatt nem tudok szabadságot kivenni. Tehát ártatlan vagyok, én akartam jönni. Már akkor akartam, amikor mások még azt sem tudták, hogy lesz tábor. Na mindegy, az a tudat azért némileg kárpótol, hogy a tábor idei időpontja a tavalyi fiaskó után már úgy lett kialakítva, hogy nekem is megfeleljen. :)
A vesszőfutás: 1. rész
Még az első nap fontosnak éreztem tisztázni, hogy én addig nem megyek el a táborból, amíg egy Galaxis Roncsderbi partit nem hozunk össze. Már az első nap estére lehetett volna egy időpont, de nem találtunk elegendő embert. Sebaj, majd holnap, gondoltam, hosszú még a tábor. Próbálkoztam még az este folyamán bátor mazochistákat toborozni egy esetleges következő napi roncsderbihez, de egyelőre falakba ütköztem.
Az éjszaka
Vacsora után egy
Fortune and Glory következett, nem játszottam még soha vele, de ki akartam
próbálni, mivel valamiért vonzódom a nagyméretű dobozokhoz. Hangulatban
mindenképpen tízből tíz pontot adnék neki, mégis alapvetően egy kockajáték,
taktika és stratégia legkisebb nyomát sem sikerült felfedeznem. Azt persze mindenképpen
kijelentem, hogy egy olyan játék, melynek tematikája okkult + náci, az bármiért
kárpótol. A játék mechanikája kicsit az Elder Signra emlékeztet, küldetéseket
kell megoldani kockadobások segítségével. Lehet kooperatív vagy kompetitív
módban is játszani, mi a kompetitív mellett döntöttünk, ez az én szempontomból
jó döntésnek bizonyult, ugyanis megnyertem a partit, elsőként szereztem meg a
szükséges 15 győzelmi pontot és értem haza kiinduló városomba. Ehhez kellett
viszont némi szerencse is, ha nem tudom megakadályozni egy másik játékos
akcióját egy jól időzített lappal, akkor ő nyert volna.
Fél tizenkettőkor
egy Mascarade került elő, ami egy hihetetlenül perverz játék. Már a Citadels
is kopogtat ezen az ajtón, de ez a játék még rátesz erre egy (vagy tíz)
lapáttal. Mindenki kap egy szerepkártyát, amit a játék elején mindenki
megnézhet és megpróbálja memorizálni. Miután mindenki megnézte egymás lapjait,
arccal lefele kell fordítani, és senki sem nézheti meg a lapokat, még a
sajátját sem. Nálam itt kezdődtek a bajok, már a sajátomra sem teljesen
emlékeztem, és ekkor kellett volna még 10 másik játékosét is tudnom. Ezek után
jött csak a hab a tortára, amikor ezeket a lapokat egymással elkezdjük
cserélgetni – vagy nem. Egy lehetséges akció, amikor réd kerül a sor, hogy
megfogod a saját és egy ellenfeled lapját, és az asztal alatt kicsit kevergetve
az egyiket megtartod, a másikat visszaadod az eredeti tulajdonosának. Csak az
tudja, hogy történt-e csere, aki a cserét kezdeményezte, így, ha bármilyen
fogalmam maradt volna a többi játékos szerepéről, legkésőbb a harmadik cserénél
elveszett a fonal. A második lehetséges akció, hogy megnézem a saját lapomat,
ha netán elcserélte velem valaki, vagy olyan béna vagyok, hogy elfelejtettem. A
harmadik akció pedig, hogy bejelentem, hogy én melyik szereplő vagyok. Ha
valaki az asztalnál úgy gondolja, hogy én nem az vagyok, akinek mondom magam,
akkor vétózhat. Ha nem volt vétó, akkor mindenki elhitte, amit állítottam, és
nem kell felfednem a lapomat, viszont megkapom a bejelentett szerepért járó
bónuszt (általában győzelmi pontok, vagy a győzelemhez valamilyen módon hozzá
segítő dolgok). Ha volt vétó, akkor én, és minden vétózó felfedi a lapját.
Akinél a kérdéses szerep van, megkapja a bónuszt, a többiek viszont győzelmi
pontot vesztenek. Esélyem lett volna nyerni, de totális káosz volt minden kör,
fogalmam sem volt ki kicsoda, no meg, hogy én ki a fene vagyok. Mindent
összevetve egy remek parti játék, pörgős, és folyamatosan lehet röhögni.
Valószínűleg sokat segített a játék amúgy is kiváló hangulatán az is, hogy éjfél körül
játszottuk, amikor már a koncentráció és a memória is mélyponton volt mindenkinél. Kicsit olyan volt egyébként a dolog, mintha mezítláb mászkáltam volna egy sünökkel kirakott úton.
Éjfél után még
belevágtunk egy Last Night on Earth-be, ezzel sem játszottam még korábban, de
mivel zombis, nem tudtam ellenállni. Igazi klasszikus, túlélős, felszerelés
után kutatós, harcot inkább elkerülős zombis játék, nekem kicsit tizenkettő egy
tucat, de a hangulat itt is megvolt természetesen. Igazán az dobta fel a
játékot, hogy a zombikat nem a gép, hanem játékosok irányítják az emberek
ellen. Fél négy körül fejeztük be, és nem sikerült az emberiségnek még egy
napot nyernünk, tényleg ez lett az utolsó éjszaka a földön, a túlélők csúfos
vereséget szenvedtek, ami részben annak tudható be, hogy a scenario szerint
valami komoly táplálkozási szakértőket fogadhattak fel a zombik, mivel a céljuk
nem az emberek (agyak) üldözése volt, hanem az épületek lerombolása.
Az első nap összefoglalója
Két olyan játékkal játszottam, amely a személyes 20-as toplistámon szerepel:
- 7 Wonders - TOP 6
- El Grande - TOP 17
Három olyan játékkal játszottam, amellyel még soha:
- Fortune and Glory - The Cliffhanger Game
- Mascarade
- Last Night on Earth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése