2013. november 10., vasárnap

Esseni beszámoló 2013 (2.rész)

2. nap

A metró kitett magáért, de legalább
beszerveztek embereket, akik irányítják
a tömeget...
Az első, “ismerkedő” nap után már komolyabb tervet szőttünk, azt tűztük ki napi célnak, hogy 5 játékra beülünk, és persze nem térünk vissza a szállodába üres kézzel. Sajnos a metró nem nagyon volt a segítségünkre, több járat is kimaradt, így nagyjából 20 percet vártunk. A követési távolság ilyen drasztikus növekedése miatt minden eddiginél nagyobb tömeg várt minket a főpályaudvaron. Szerencsére mi hamarabb szálltunk fel, így még ülőhely is jutott. Ez persze nem mentesíti a közlekedési társaságot, tényleg katasztrófa, hogy mi van ilyenkor. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a 20 perc várakozás alatt el tudtam intézni egy munkahelyi telefonhívást, úgy tűnik, a kollégáim képtelenek akár egy napot is kihúzni nélkülem. Visszatérve az ötjátékos tervhez, az első nap tapasztalatai alapján az ötösbe kötelező elemként bekerült a Madeira és az Amerigo.



The Capitals - Academy Games
Első utunk ide vezetett, hiszen kíváncsi voltam, mennyiért lehet hozzájutni a játékhoz. Előzetesen már felírtam a játékot a “komolyan érdekel” listára, viszont ahogy a standhoz értünk, kattintottam róla egy képet és már mentünk is tovább, a játékért elkért 55 Euró ugyanis szerintem teljesen indokolatlan. Ezért tényleg kár, mert elég ígéretesnek tűnt.





Relic Runners - Days of Wonder
A nap első kipróbálása, persze nem az első kipróbálási kísérlet, hiszen mire ideértünk már körbejártuk a Madeira-Amerigo tengelyt is, ahol természetesen egyetlen szabad asztal sem volt. A játék kicsit az Isla Dorada hangulatát adja vissza, bár a játékmenet nem sokban hasonlít. Minden játékos egy felderítővel elindul a pálya közepén lévő táborból, és templomokat felfedezni, amelyből győzelmi pontot és hasznos képességeket lehet szerezni. Mindeközben arra is figyelni kell, hogy a pályára valami értelmes alakzatban utat építsünk (nekem csak részben sikerült ez a feladat), mivel a saját út mentén ugyan folyamatosan lehet mozogni, viszont ahogy letérünk az útról, már csak egy távolságra léphetünk. A különböző színű templomok eltérő kincsekkel rendelkeznek, és amikor teljesen kiürül egy templom, a helyére egy szobor kerül, amit úgy tudunk megszerezni, hogy a szobortól elindulva egy ugyanilyen színű szoborhoz robogunk egy kör alatt (ezért is fontos a saját utak építése, mert ezek nélkül nem lehet egy kör alatt megtenni az utat). Összességében kellemes játék, vannak benne érdekes mechanizmusok, de azt hiszem nem az én világom. Ja, és egyébként pofátlanul drága is…

Középről indul mindenki
Utak, templomok...
...és szobrok




Kolejka
Inkább a téma miatt érdekes, egy kis lengyel kiadó játéka, amelynek témája a sorban állás. A játék a szocializmusban játszódik, ahol az embereinket el kell küldeni különböző boltokba sorba állni, ahol előre nem tudjuk, hogy mennyi áru érkezik, így lehet, hogy nekünk már nem is jut. Önmagában semmi olyan extrát nem láttam benne, ami feldobná, de a hirdetőplakát miatt mindenképpen meg kell említeni (a világ legunalmasabb játéka… több, mint 80.000 eladott példány).





Hollywood - Hobby World
A Hobby World az a kiadó, amit érdemes szemmel tartani, mert szép lassan úgy betörtek az európai piacra, mint a tatárok 1241-ben. Sikerült is beülnünk egy partira és egyáltalán nem bántuk meg a dolgot. A mechanizmust illetően egy Race for the Galaxy / 7 Wonders típusú játékról van szó, mindenkinek össze kell szednie egy forgatókönyvet, egy rendezőt, legalább egy színészt, és e mellé annyi extrát, amennyit csak tud. A lapokat draftoljuk, miután ez lezajlott, még licitálunk plusz egy lapra, és az így kialakult kezünkből kell a legjobb filmet, vagy filmeket összehozni. A forgatókönyveken, rendezőkön és színészeken ikonok jelzik, hogy milyen fajta filmben nyújtanak felejthetetlen alakítást, így a cél az, hogy egy adott forgatókönyvhöz olyan rendezőt és színészeket válasszunk, akik ugyanebben a zsánerben jók. Persze tehetünk akciósztárokat egy romantikus filmbe is, de ez lényegesen kevesebb pontot ér. Vannak aztán olyan színészek és rendezők, akik vonzzák a nézőket, ezekért extra pontokat kapunk. Aki inkább a minőségre utazik, annak pedig lehetősége nyílik olyan színészeket és rendezőket szerződtetni, akik Oscar-esélyesek, ezzel a játék végén szerezhetünk extra pontokat. Nagyon kellemes játék, aki a 7 Wonderst szereti, valószínűleg ez is tetszeni fog.

Az első körben készített filmem:
akció a javából, híres színésszel,
némi Oscar-eséllyel
A játék vége: az utolsó filmem igazán
nagyot ütött - egy romantikus film,
melyhez szerződtettem egy különleges
effekt specialistát és egy harcjelenet
koordinátort is!




Glück Auf / Coal Baron - Eggertspiele
Továbbra sem tűnt esélyesnek a Madeira-Amerigo, így elszerződtünk egy Glück Auf partira. A játék teljesen nyelvfüggetlen, így nem volt gond, hogy csak német verzió volt a kipróbálhatók között. Igazi klasszikus német worker placement játékról van szó, azzal a különbséggel, hogy kapunk vagy 30 munkást. Amikor megláttam, hirtelen lepergett előttem az élet, hogy akkor ezt mennyi idő lesz mind felpakolni a táblára, szerencsére hamarosan megjött a magyarázat: Minden akcióhelyre több játékos is pakolhat, viszont az első egy munkást rak, a második kettőt, a harmadik hármat, stb. Hirtelen átfordult a dolog, és azt éreztem, nem lesz elég ennyi munkás. A munkások segítségével egyébként a bányánkat kell bővíteni, hogy újabb lelőhelyekről tudjuk felhozni a szenet, amit aztán küldetéskártyák segítségével adhatunk el.A játék három körből áll, és mindhárom végén kiértékelés van, mégpedig az eddig teljesített küldetéseken lévő tulajdonságok alapján osztják a pontokat. Őszintén szólva kevesebbet vártam a játéktól, de abszolút kellemesen csalódtam, remek játék.

A bányám, amely az első kör vége
felé majdnem teljesen kimerült
A játék végi kiértékelés előtt ismét a
bányám










A vége
















Látványra nem olyan erős, de a játék jó
Yunnan - Argentum
Nagyjából hat óra körül járt, így elkezdtük a napra megvásárolandó játékok begyűjtését. Kifosztottuk a Czech Games Edition standját, a Dungeon Petz, Tzolk’in és Galaxis Roncsderbi egy-egy kiegészítőjével a hónunk alatt még átbotorkáltunk a Wizkids-hez, hogy a Mage Knight kiegészítőjét is bedobjuk a csomagba. Viszont a kiegészítőkkel este nem tudunk játszani, így ki kellett találni, hogy mi legyen a teljes játék, ami veszünk. Miközben róttuk a folyosókat, hirtelen egy szabad Yunnan asztal előtt találtuk magunkat, így gyorsan be is ültünk. Az várható volt, hogy nem tudjuk végigjátszani, de nekünk nem is kell több, inkább kipróbálunk játékokat, mint végigagyalunk egy három órás partit. Két kört játszottunk le, de ezalatt megtetszett a játék. Itt is egy klasszikus worker placement játékról van szó, viszont kicsit megtrükközték licitálással, és térképpel is. A munkásainkat az akcióhelyekre kell küldeni, illetve pénzt is kell licitálni, hogy megtarthassuk a helyünket. Az akciók kiértékelése után a munkások átmennek a térképre, ahol meg a provinciákon keresztül kell haladni, hogy teaházakat és kereskedőházakat létesítsünk. A kör végi bevételt nekünk kell eldönteni, hogy milyen megosztásban kérjük pénzként és győzelmi pontként. Kicsit absztraktnak érzem, a játékot, de worker placement játékként bármikor megállja a helyét.



Madeira - What’s Your Game?
Háromnegyed hatkor arra eszméltünk, hogy mindjárt zárás van, és még nem vetünk esti játékot. Gyors tanakodás után az lett a konszenzus, hogy teljesen kizárt, hogy Madeirára bejutunk, úgyhogy az lesz a legbiztosabb, ha vakon veszünk egyet. Minimális kockázatot vállaltunk, hiszen a két nap alatt viszonylag sok időt töltöttünk a játék fölött, és nagyon úgy tűnt, hogy jó játékról van szó. Azonban mielőtt a szállodában le tudtunk volna ülni játszani, hátra volt még a hazajutás és a vacsora. Sajnos pont belefutottunk a legnagyobb tömegbe, így kellemesnek semmiképp sem nevezhető metróutat kellett végigszenvedni. Többször minden ésszerű ok nélkül meg is álltunk az alagútban, így már majdnem nyolc óra volt, mire a bevásárlóközpontba értünk. A németekről azt kell tudni, hogy nem nagyon szeretnek vacsorázni, mert nyolckor a bevásárlóközpont összes étterme zárva volt, kivéve mondjuk a McDonald’s-ot. Mivel a szállodával szemben egy Burger King volt, úgy gondoltuk, hogy jó lesz az is. Nem lett jó. Minden cuccal a kezünkben a Burger Kingbe mentünk, mivel úgy gondoltuk, ha előbb felmegyünk a szobába, akkor ugyan le nem megyünk már. Érdekes módon a sor nem a kasszákhoz állt, hanem egy nagy sor állt, és a három kasszából mindig az éppen felszabadulóhoz ment a következő ember. Elvileg ez a hatékonyabb sorban állás, de ez a Burger King valahogy nem tudta ezt kihasználni. Amikor már egy ideje sorban álltunk, észre vettük, hogy több játékkiadó csapat is itt van. Viccesen megjegyeztem, hogy a mögöttünk a sorban álló Artipia Games-es csapattól addig is kérdezzük meg, hogy mit mondanak az Archon nevű játékról. Úgy tűnt, kicsit lefáradtak a nap folyamán, úgyhogy nem nagyon akartak magyarázatba bocsátkozni, de megbeszéltük, hogy következő nap meglátogatjuk őket a standon. Nagyjából 15-20 percet állhattunk sorban, mire sikerült hozzájutni a vacsorához. 

Végül sikerült hazajutni, és kicsomagoltuk a Madeirát. Ismét csak egy worker placement játékról van szó, néhány remek mechanizmussal. Minden kör elején választanunk kell egy három kockából álló készletet, melyben a kockák 1, 2, vagy 3 értéket vehetnek fel. Ezekkel a kockákkal tudunk akciózni a pályán, amely 3 zónára van osztva, az egyes zónába bármelyik kockával akciózhatunk, a kettesben csak a kettes és hármas kockákkal, a hármas zónában pedig csak a hármas kockákkal. Lehetőség van viszont a saját kockák értékét megnövelni ételért cserébe, hogy ne szoruljunk ki a magasabb akciókból. Rengetegféle különböző síkon zajlik a játék, egyszerre nem is lehetünk mindegyikben sikeresek, nyersanyagot kell termelni, pénzt kell szerezni, a városokban többséget kell szerezni, hajókat kell több helyre kiküldeni, és még arra is figyelni kell, hogy a küldetéseket is teljesítsük. Mindeközben a munkásainkat etetni kell, a hajókat fenn kell tartani fával, és a nyersanyagaink igencsak szűkösek tudnak lenni. Igazi komplex, elsőre átláthatatlan worker placement játék, abszolút belopta magát a szívembe.


A Madeira után még egy gyors Glass Road parti következett, ahol ezúttal nem döntetlen született, 18-21-re kikaptam, de nem adtam fel, a következő napra készültem a visszavágóra. Összességében 4 új játékot próbáltunk ki, egy kis csalással az ötöt is teljesítettük, ha a Madeirát is belevesszük.


És végül a WC-ajtós kompozíció
a vásárlásokról


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése