2013. november 17., vasárnap

Esseni beszámoló 2013 (3.rész)

3. nap

Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz a kondícióm, de sajnos én is megöregedtem, és igencsak rossz állapotban ébredtem. Az előző napi hosszas talpalás után a bokám és a térdem is teljesen leépült. A felkelés után ez még nem volt teljesen egyértelmű, de abban a pillanatban, hogy elkezdtük róni a kiállítócsarnokot, azonnal éreztem, hogy amit reggel éreztem a lábamban, nem fog elmúlni. 

Kicsit később is indultunk, a metró is ismét nagyot alakított, így rekordkéséssel értünk a kiállításra, így azonnal kútba esett minden Amerigo-s tervünk. 


Elég kaotikus a pálya...
Archon - Artipia Games
Előző napi Burger Kinges ígéretünk szerint első utunk az Artipia Games-hez vezetett, ahol legnagyobb meglepetésemre azonnal egy szabad asztalhoz jutottunk. Kicsit furcsa volt az egész szituáció, mivel várni kellett, hogy megteljen az asztal, ez nem nagyon jellemző. Amíg vártunk, kicsit megszakértettem a táblát, ami elsőre csak úgy jellemezhető, hogy kifolyatja az ember szemét. Elsőre teljesen illogikusnak, és káoszosnak tűnik a tábla elrendezése. A hivatalos magyar kifejezés, amit erre használnék, az hogy “information overload”. Végül pár perc várakozás után megtelt az asztal, és nagy örömünkre abban egyeztünk meg, hogy csak egy kört játszunk le. Már korábban írtam, hogy végig ez volt a célunk minden játékkal, csak kipróbálás, és ez alapján véleménynyilvánítás, nem pedig egész délutános játék. A játék kicsit pakliépítős, de inkább egy igazi, hamisítatlan worker placement, amelyet a deckbuilding minimálisan egészít ki. Nem találtam semmi olyan extrát, ami ezt a játékot kiemeli a többi, hasonló közül. Legfeljebb azt tudnám még megemlíteni, hogy ókori, de enyhe steampunk beütéssel. A steampunk pedig jó. A gyors, egykörös parti után rájöttem, hogy hiba volt ennek annyira örülni, alig bírtam felállni a székből, a megviselt bokám és a térdem mellé csatlakozott a talpam is, és minden porcikám azt kívánta, bárcsak végigjátszottuk volna!



Az Archon után némi céltalan bolyongás következett,többször végigjártuk az immár betanult kört, amely az alábbi útvonalat érintette: Queen Games (Amerigo miatt) - AEG (Canalis miatt) - Eggertspiele (Rokoko miatt). Sajnos mindhiába, mindenhol tömött asztalokat találtunk. Az útvonalat megszakítandó, egy gyors hot-dog ebédre csábultam el, már csak azért is, mert így egy pár perc pihenőt kaptak a lábaim. Persze leettem magam, úgyhogy a nagy pihenésből az lett, hogy azzal voltam elfoglalva, hogy a ketchup-mustár foltot valahogy levakarjam a nadrágomról. 



Concordia - PD Verlag
A jól sikerült ebéd után megállapodtunk, hogy korábban visszamegyünk a szállásra, egyrészt egyikünk lába sem bírta nagyon a terhelést, másrészt az álmosság jelei is megjelentek rajtunk. Időközben rábukkantunk egy kicsit titokba burkolózott játékba, a Concordiába. Na, nem úgy kell érteni, hogy nem hallottunk róla korábban, csak éppen stratégiailag rossz helyen volt a standjuk, így minden egyes körnél elkerültük őket. Ez a hátránya, ha valaki a Heidelberger Spieleverlag mögé telepíti magát. Ahogy megközelítettük a standot, láttam, hogy éppen üresedik egy asztal, amelyre azonnal lecsaptam. Ez a valóságban úgy nézett ki, hogy a fájós térdemre helyezve a teljes testsúlyomat, a táskával előre az éppen felálló ember alá estem az immár üres padra. Szerencsére (vagy az Archonnál már említett okok miatt sajnos?) csak egy próbakört játszottunk, de az teljesen magával ragadt. A játékra leginkább azt tudnám mondani, hogy deckbuilding, de nem olyan markáns a dolog, mint mondjuk a Dominion. Leginkább a Copycatre emlékeztet, ahol a deckbuilding és egy másik mechanizmus vannak összeházasítva. A Concordia esetében a lapok kijátszása viszi előre a játékot, de az azon található akciókat valójában a pályán hajtjuk végre. A teljes pakli a kezünkben van (nesze neked, Mage Wars), és azokból a lapokból kell egyet választanunk, amely akcióját végrehajtjuk. Ahogy a dobott lapjaink száma emelkedik, kijátszhatjuk a pakli-visszaszedő lapunkat, amellyel ismét a teljes lapkészletünkből dolgozhatunk. A megszerzett új lapokat közvetlenül a kezünkbe kapjuk, így azonnal használhatók, szemben a klasszikus deckbuilding játékokkal. A Pakli vékonyítására itt nincs szükség, hiszen minden lap a kezünkben, így nem kell attól félni, hogy a gyengébb lapokat húzzuk fel. Arról nem is beszélve, hogy minden egyes lapra szükségünk van, mert a pakliban található lapok alapján számítjuk ki a játék végi győzelmi pontjainkat. A pályán egyébként telepeseket kell mozgatnunk, melyek segítségével a városokban szerezhetünk befolyást, így egy későbbi akció során a termelt nyersanyagokból mi is kapunk. A nyersanyagok és a pénz elsősorban a további városépítéshez és a lapok megvásárlásához kellenek majd. A játék végén minden lap egy Stone Age szerű kiértékelés szerint adja a pontokat. Többféle kategóriában kell megállapítanunk eredményességünket, és az itt kapott eredményt megszorozni azzal, hogy a paklinkban hány ilyen kiértékelést segítő lap található. Például, ha van 5 olyan lapunk, amely minden 10 pénz után ad egy győzelmi pontot, és 70 pénzünk van, akkor ez 35 pontot jelent. Összesen hat ilyen kategórián kell végigmenni, így a cél az adott kategóriákban a jó teljesítmény, de szerezni kell hozzá kellő mennyiségű lapot a pakliba, hogy a szorzat minél nagyobb legyen. A próbakör végére minden bajom elmúlt, annyira jól érzéssel töltött el a játék. Az összes mechanizmus jól eltalált, és külön kiemelendő, hogy a játéktábla kétoldalas, arra az esetre, ha több, vagy kevesebb játékossal játszunk. Az egyetlen nyitott kérdés, ami maradt, az újrajátszhatóság, hasonlóan a Copycathez, ami szerintem ordít egy kiegészítő után. 


A nyersanyagaim, és lapjaim
A pálya



Rokoko - Eggertspiele
Hosszasan álltunk a négy demóasztal fölött, és továbbra is kilátástalannak tűnt, hogy bejussunk egy próbapartira. Szerencsére az álldogálás alatt lehetőségem nyílt egy szabálymagyarázat végighallgatására, így kis csalással azt is mondhatnánk, hogy ez is megvolt. A játék érdekes módon keveri a deckbuildinget a worker placementtel (hanyadik játék is ez, ahol ez a koncepció?). Miközben a paklinkban próbáljuk a gyengébb lapokat jobbakra cserélni, a legfontosabb dolgunk nyersanyagok beszerzése, amelyekből ruhákat varrhatunk, hogy a nemesek ezeket felvehessék a bálba. A deckbuilding elemen kívül nem érzem, hogy rengeteg újat mutatna a worker placement játékok világában, leginkább a Fresco jut eszembe a Rokokoval kapcsolatban. Mindent összevetve, a játék azért jónak tűnik, de komoly aggályaim vannak az újrajátszhatósággal kapcsolatban.



Kingdom Builder - Queen Games
Hát igen. Két évvel a megjelenés után ismét visszatért kísérteni ez a játék, amelyhez immár a második kiegészítő jelenik meg. A Queen Games standjánál összességében elég sok időt töltöttünk, így egyre inkább kezdtünk ráállni arra, hogy ezek a kiegészítők kellenek. Okulva az alapjáték történetéből (a megjelenés után egy évvel sikerült Magyarországra is bevezetni…), tudtuk, hogy ez ismét egy mindent, vagy semmit lehetőség. Elég hamar az is kiderült, hogy az alapjáték + 2 kiegészítő csomag-kapcsolva olcsóbb, mint a két kiegészítő az alapjáték nélkül. Semmi gond, akkor veszük egy ilyet, és kidobjuk az alapjátékot, merült fel az ötlet. Csakhogy az a szerencse ért minket, hogy sikerült angol nyelvű csomagot venni, így máris módosult a terv, az otthoni német alapdoboz vált ezzel feleslegessé, így már csak a három doboz hazaszállítása volt kérdéses. Ez, mint kiderült, nem okozott nagy gondot, ugyanis a három doboznyi cucc simán befért az egyik kiegészítő dobozába, így a másik két doboz ment is a kukába. Este fel is avattuk a játékot, 4 partit játszottunk, és szerintem kellemes mindkét kiegészítő, érdekes elemeket adnak hozzá az alapjátékhoz.

Ha már Queen Games, fontos megjegyezni, hogy próbáltunk beülni az Amerigo mellett Lost Legends és Dark Darker Darkest partikra is, de itt is visszapattantunk. A Lost Legends ránézésre érdekesnek tűnt, de olyan kevés asztalon ment, hogy fel is adtuk a dolgot. A Dark Darker Darkest esetében továbbra sem tudtunk rájönni, hogy mitől más, mint a piacon lévő tucatnyi zombis, menekülős, túlélős, moduláris pályás játék.



Bruxelles 1983 - Pearl Games
A Pearl Games standjánál is többször jártunk, hátha akad egy üres asztal, ahol ki lehet próbálni a játékot, de egyszer sem jártunk szerencsével, így a dolog a Madeira sorsára jutott, vettünk egyet látatlanba. Mint eddig minden alkalommal, itt is jó vételt csináltunk, bár a szövetből készült zacskóért külön szólni kellett, hogy “hellóka, ez nem jár, vagy mi?”. Érdekes worker placement játékról van szó, amelyben nem csak az számít, hogy melyik akcióra küldjük el az emberünket, hanem az is, hogy mennyi pénzt vagyunk hajlandóak mellé áldozni. A munkásainkat egy nagy táblára küldjük, ahol a kör végén összegezzük, hogy ki mennyi pénzt küldött az embereivel, és ennek eredményeként bizonyos bónuszokat kaphatunk. A pálya egy teljesen más részére lehet pénz nélkül is munkásokat küldeni, itt azonban fennáll annak a veszélye, hogy a munkásaink közül egyet elveszítünk, akit csak nehézkesen tudunk visszaszerezni. A játék végi kiértékelés a Stone Age / Concordia mechanizmusát követi, négy előre meghatározott kategóriában kell minél jobban teljesítenünk, amely kategóriák győzelmi pont értékét növelhetjük bizonyos lapok segítségével. 



A Kingdom Builder - Bruxelles 1893 partik után még egy gyors Glass Road partit iktattunk be, amelyet ezúttal én nyertem 23-17-re, így ismét döntetlenre módosult a összesített eredmény, bár azzal büszkélkedhettem, hogy a legtöbb pontot eddig én szereztem. A döntés tehát az utolsó estére maradt.

WC-ajtós kompozíció

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése